Ma már nagy mennyiségű tartály létezik amely használható a gyümölcs őrlemény és a törköly tárolására, és azok közül néhány akár a kapott pálinka pihentetésére is szolgál. Ezek a fatartályok (hordók, kádak, dézsák), műanyag tartályok különböző méretekben, formákban és nagyságokban, fémedények, beton tartályok vagy medencék, stb.

 Az almapálinka készítés folyamata az alábbiakat vonja magába:

Bizonyos esetekben a szilvapálinka készülhet szárított szilvából is. A szárított szilva akár 50% cukrot is tartalmazhat, amely gátolja az élesztő szaporodását, és ezáltal az alkoholos erjedést is. Ez azt jelenti, hogy a szárított szilvát úgy kell előkészítenünk, hogy kedvező feltételeket teremtsünk az fajtaélesztő munkájához és az alkoholos erjedéshez. Ez oly módon érhető el, hogy 100 kg szárított szilvához hozzáadunk 300-350 liter 45 °C-on melegített vizet, és egy napig állni hagyjuk, hogy a szárított szilva megduzzadjon.

Rakija komovica spravlja se destilacijom prevrele ko­mine od grožđa, koja ostaje posle ceđenja vina. Od 100 kg grožđa dobija se 15-30 kg sveže, neprevrele (slatke) komi­ne iii 13-25 kg prevrele komine.

Ukoliko je komina ostala pri spravljanju ružičastih ili cmih vina, može u nekim slučajevima da sadrži izvesnu ko­Iičinu šećera. Nju stoga treba ostaviti u drvene kace ili plastičnu burad da za nekoliko dana prevri i odmah destilisati.

A szőlőből készült pálinka a szőlőpálinka (lozova rakija). A préselt szőlőt törkölynek nevezzük. A kipréselt őrleményből kapjuk a szőlő levét – mustot, amelyből erjesztéssel fehérbort kapunk, és hátramarad az édes, nem erjesztett törköly. Ez a fehérbor esetében érvényes. A megmaradt törkölyből erjedés után desztillációval törkölypálinkát kapunk.

A birs termését többnyire gyümölcslevek és lekvárok készítésére használják de a birsből nyert pálinka rendkívül méltányolt ital. A birsalma kevés cukortartalommal rendelkezik ezért szükéges minél tovább a fán hagyni még teljesen megérik, vagy akár enyhén túlérett lesz. Leszedése többnyire kézzel történik mivel célszerű a szár eltávolítása. Feltétlenül szükséges megmosni a szennyeződések és a mikroorganizmusok eltávolítása érdekében. Az előkészített gyümölcsöket jól össze kell darabolni, ellenkező esetben az erjedési folyamat túl sokáig tartana.

Az első helyet a szilvapálinka (šljivovica) foglalja el. Ami a fajtát illeti a legfőbb képviselő a Pozsegai (nagyjából 50%), de a széleskörben elterjedt pálinka fajták a: vörös ranka, metlas, trnovaca, moravka, piskavac, fehér szilva, dzsenerika, petrovka, mirisavka…  A szilvapálinkát (šljivovicat)nemzeti italunknak tekinthetjük.

Pálinka készítése körtéből – pálinka sütése körtéből – A legminőségesebb körtepálinka a vilmoskörte elnevezésű körte fajtából készül, amely augusztus végén érik be. Az érettség időszakában a héj színe zöldessárgáról szalmasárgára változik. A húsa sárgás színű, gyengéd, lédús, édes-savanyú ízű. A másik, pálinkakészítéshez leggyakrabban használt fajta a boszkó üvegcséje. A termés szeptember közepén éri el a teljes érettséget. Ebben az időszakban a héj alap színe zöldessárgából szalmasárgára változik, mely felszínén bőrszerű-rozsdafoltok találhatóak.

A meggypálinka és a cseresznyepálinka a legnemesebb és legfinomabb gyümölcspálinkák közé sorolható, és mint ilyenek ínyencségnek számítanak. A cseresznyéből készült pálinkát magyarországi nevén cseresznyepálinkaként készítik. Kiemelkedő minőségének köszönhetően nagyon ismert és világhírű a Németországban, a Fekete-erdő környékén készített cseresznyepálinka, ismert nevén Fekete-erdei cseresznyepálinka (Schwarzwalder Kirschwasser). Célszerű a meggy és a cseresznye és a meggy külön történő feldolgozása pálinkaként.

A pálinka készítéséhez (őszibarackból és sárgabarackból készült pálinka) olyan gyümölcsöt használnak (más gyümölcspálinkákhoz hasonlóan) melyek nem szép külsejük miatt (mechanikai sérülés következtében, rothadtak vagy túlérettek) nincs kereskedelmi jelentőségük, azaz friss fogyasztás céljából vagy feldolgozott formában nem értékesítehetőek.